Technológia:
Időutazás 
Az évezredek közötti kóborlás lehetőségét hajlamosak vagyunk a tudományos fantasztikus könyvek és filmek világába száműzni. Pedig sok komoly tudós szerint az időutazás hamarosan nem csupán lehetőség, de egyenesen szükségszerűség lesz. A jövőbe való előrehatolást a fénysebesség megközelítése, a múltba való visszaugrást pedig az idő és a tér meghajlítása által képzelik el a fizikusok. Mindez nagyon ígéretesen hangzik, csak egy kérdésre nem válaszolt még senki: Milyen következményekkel jár a történelem esetleges megváltoztatása?

Ember az űrben 
Mérnöki precizitás, milliós műszerek, másodperces pontossággal végrehajtott manőverek - ezekről ismerjük a Föld körül keringő nemzetközi űrállomást, az ISS-t, ahonnan hétfőn tért vissza a Discovery űrsikló. A NASA szájtján közzétett, nagy felbontású fotókról azonban egészen más világ tárul szemünk elé: a pamutzoknik, titokmamuszok és giccsfeszületek titokzatos világa. Tudta például, hogy a közhiedelemmel ellentétben űrállomás 98 százaléka szigetelőszalagból van? És tudja, mi volt az űr divatja idén nyáron? Ha nem, tartson velünk e csodálatos kalandozáson!

Bázis a Holdon 
Negyven évvel ezelőtt az Apollo program sikeresen embert küldött a Holdra. Most a kutatók az égitest újbóli meghódítását készítik elő, ám az egykori és a reménybeli küldetés között lényeges különbségek fedezhetők fel: míg Neil Armstrong és Butt Aldrin csak rövid időt tölthettek a Holdon, a tudósokat ezúttal jóval ambiciózusabb tervek vezérlik: nemzetközi összefogással állandó bázist szeretnének kialakítani az égitesten, lévén az ma már nem a végcélt, csupán az ugródeszkát jelenti, más, még távolabbi, még nehezebben megközelíthető világok felé? De vajon miként lehet az építkezéshez szükséges anyagokat a helyszínre juttatni? És az első holdi telepesek víz-, oxigén- és élemiszerellátását hosszú időn át folyamatosan biztosítani? Lehetséges ezeket a helyszínen megtermelni? A film egy önellátó holdi település létrehozásának legfontosabb és legizgalmasabb kihívásait mutatja be látványos háromdimenziós számítógépes animációk segítségével.

A tüzijátékok titkos világa 
A film a tűzijátékkészítők legféltettebb titkait, receptjeit és technikáit igyekszik megszerezni a világ néhány legkeresettebb és legelismertebb pirotechnikusától. Vajon milyen tudományos alapjai vannak az égen kirajzolódó káprázatos formáknak? És miként juttatják őket a megfelelő magasságba? Tegyen kivételes, kulisszák mögötti utazást a pennsylvaniai New Castle-ben működő Zambelli Internationale robbanásveszélyes üzemcsarnokaiban, és faggasa velünk a híres Los Alamos-i kutatóközpont vegyészeit és rakétaszakértőit a legmodernebb pirotechnikai eszközök működési elvéről

A Hubble űrteleszkóp 
A világ leghíresebb távcsöve ma minden bizonnyal a Hubble űrteleszkóp. Eredetileg 1983-ben akarták felküldeni az űrbe, de közbejöttek kisebb-nagyobb problémák (elfogyott a pénz, a Challenger űrsikló katasztrófája miatt parkolópályára került a projekt), és csak 1990-ben kezdett el működni. Akkor sem túl jól, rögtön meghibásodott pár giroszkópja, gondok akadtak a napelemtábláival. Itt rögtön megmutatkozott a Föld körül keringő űrtávcsövek egyik nagy hátránya (nem olyan egyszerű a javításuk), de miután 1993-ban az Endeavour űrhajósai egy szervízküldetés során kipofozták, a Hubble elkezdte ontani az addig elképzelhetetlen minőségű felvételeket.

A távcső - Galileitől a Hubble-ig 
A holland tengerészekkel kezdődött: két lencsét egy csőbe illesztettek, mert így messzebbre láttak a tengeren. Galileo Galilei volt az, aki ezt a csövet - a tubust - sokkal jobb kidolgozással és a lencsék kellő megválogatásával alkalmassá tette arra, hogy az égbolt felé irányítsa. Aztán felfedezte, hogy a Jupiternek holdjai vannak, amelyek megkerülik az égitestet. És innen már csak egy - bár óriási - lépés, hogy eljussunk a Hubble űrteleszkópig. Közben, négyszáz év alatt igen sok dolog történt: létrejöttek az egyre jobb, egyre nagyobb távcsövek, majd a homorú tükrös teleszkópok, építettek Palomar-hegyi obszervatóriumot és számos, még hatalmasabb műszert. Ma már a teleszkópoknak köszönhetően összehasonlíthatatlanul többet tudunk a körülvevő űrről, mint az a meggyőződés, amelyért Galileit egykor még az inkvizíció bírósága elé állították.
